(Korábbi posztomat kiegészítettem egy telefonbeszélgetés szövegével. Jól illik a "logikai láncba".)

Amióta a Wikileaks-iratokból kiderült, hogy – az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének információi szerint – Orbán Viktor környezete kapcsolatot tartott a 2006. őszén Budapesten romboló, gyújtogató, kődobáló, tankelkötő, a várost feldúló csőcselékkel, azóta egyre gyakrabban jut eszembe a régi római jogelv: nemo iudex in causa sua, senki sem lehet bíró a saját perében.

Eddig is tudtuk, hogy – ahogy a követségi távirat fogalmaz – „Orbán szeret a tűzzel játszani”, sőt az is nyilvánvaló volt, hogy a mai miniszterelnök öt éve is az általa és a Fidesz-Jobbik által „békés tüntetőknek” nevezett csőcselék oldalán állt. Viszont csak az úgynevezett Balsai-jelentés minapi nyilvánosságra hozatala után esett le nálam a tantusz (azaz jutottam „logikai úton” arra a következtetésre), hogy itt precízen megtervezett, Orbán környezetében kigondolt és onnan irányított puccskísérlet zajlott le, amelynek tetőpontja az október 23-i összecsapás volt az alkotmányos rendet végső soron megvédő rendőrség és az utcai terroristák között. Ez a „logikai következtetés” mint módszer azonos a Balsaiéval (bár talán több ténnyel alátámasztott): ő is „logikai úton” veti fel az általa állami terrornak nevezett rendőri tömegoszlatásban Gyurcsány Ferenc „politikai és jogi” felelősségét.

Nemo iudex in casua sua: a minden törvényen és alkotmányon felül álló, azokat érdekei szerint módosítgató fideszes-jobbikos parlamenti háromnegyed nem hozhat sem politikai, sem más ítéletet, határozatot vagy egyebet a levert államcsíny-kísérlet ügyében.

Mint emlékezetes, 2006. őszén a feldühödött tömeg, semmibe véve a szólás szabadságára és békés erődemonstrációra szolgáló tüntetés törvényi kereteit (a gyülekezési jogot), a hatósági felszólításokat negligálva, a rendőri intézkedésekkel szembeszegülve többször is feldúlta a főváros belső kerületeit. A Kossuth téri „hugyosforradalom” és a tévéostrom után, október 23-án a tüntetés biztosítására és a közrend védelmére kirendelt rendőrség egyes vezetői és egyes tagjai több súlyos hibát, jogszabály- és törvénysértést, sőt bűncselekményt is elkövettek – erről már írtam A csőcselék és a jogállam című cikkemben a Népszabadság 2010. november 19-i számában –, amelyekért nyilvánvalóan fegyelmi és esetenként büntetőjogi felelősség is terheli őket. Összességében és az én logikám szerint azonban a rendőri állomány egy politikai krízishelyzetben megvédte az ország, egy demokratikus köztársaság demokratikus alkotmányának rendjét egy puccskísérlettel szemben, és ez – minden fenti ellentmondásosságával együtt - dicséretet érdemel.

Mi történt 2006-ban? Ahogy Balsai írja, "logikai úton" arra a megállapításra jutottam, hogy az elbukott választások után egy Fidesz-közeli magán-titkosszolgálat megszerezte az őszödi MSZP-frakcióülés hangfelvételét, valószínűleg valamelyik – azóta talán megjutalmazott – szocialista frakciótag közreműködésével. Hogy léteznek politikai ügyekben kavaró magán-titkosszolgálatok, azt az UD Zrt. gyanús ügyletei után tudhatjuk.

Nézzünk egy telefonbeszélgetést:

Csányi Sándor: Halló,
Tóth János: Szervusz elnök úr, Tóth János vagyok.
Cs.: Szia, mi újság?
T.: Zavarhatlak egy fél percre?
Cs.: Igen elfelejtettelek fölhívni...
T.: Nem, semmi gond, a... Kerestél igen, a Józsi találkozott a Tombor Andrissal, és kaptam tőle egy munkát, ami elég érdekes, és igazából megosztanám veled. A Tombor azt szeretné, ha dolgoznánk az MDF-re, a Dávid Ibolyára, keresnénk rá terhelőket, merthogy most van valami belső hatalmi váltás szándék előkészítve, s Tombor azt mondja, hogy a Stumpfék állnak mögötte, ők pénzelik a váltást. Meg akarják szerezni az MDF-ben az első helyet. Valami alelnök van benne, valami Antal vagy nem Antal, hanem..
Cs.: Almássy
T.: Az az, igen, igen, igen. Ővele a Józsi találkozni fog a jövő héten, mert ő adja le konkrétan az információigényét, hogy mit szeretne tőlünk. 
Cs.: Ühüm, ühüm.
T.: Meg szeretném, hogy ha ebben állást, vagy igen nyilván kimaradok belőle, az egyértelmű, hogy nem szeretnék belefolyni semmilyen módon szakmailag se […] igyekszem a Józsit is lebeszélem majd róla, hogy ne folyjunk bele egyébként se, ha te nem kéred valami indoknál fogva..
Cs.: Hát, figyelj ide, kedden, átgondolom még és beszéljünk kedden délután jó?
T.: Jó, jó.
Cs.: Találkozni mindenképpen […]
T.: Jó, persze mindenképpen elmegy, azt én is javasoltam neki, csakhogy utána hogyan tovább? Kihátráljunk, vagy hülyének tetessük magunkat, vagy valamit valóban csináljunk, de ehhez tudnom kéne, hogy neked mi az álláspontod.
Cs.: Jó, jó beszélünk róla János, jó, jó, köszi szia.
T.: Szervusz elnök úr, kellemes hétvégét!

Hogy léteznek átállt és megjutalmazott egykori MSZP-frakciótagok – nézzük csak Warvasovszky Tihamér volt székesfehérvári polgármester, mai ÁSZ-alelnök történetét – azt is tudjuk. De akár kizárásos alapon is valószínűsíthetjük a Fidesz – feltételezett – háttérbrigádjainak a szerepét az ügyben: ha egy ügyes médiavállalkozás szerezte volna meg a beszédet, azonnal nyilvánosságra hozta volna, és eldicsekedett volna a megszerzésével (itt bűncselekmény nem történt, a „kiszivárgó” információk megszerzése egy lap, egy rádió vagy egy televízió számára csakis dicséretes lehet), és nem jegelte volna az önkormányzati választásokig, és nem is mondott volna le a saját első közlés jogáról. És semmilyen egyéb variáció - például az a holdkóros dezinformáció, hogy Gyurcsányék maguk tették volna közhírré az önkormányzati választások kampányában, hogy "kurva ország", "elkúrtuk", "hazudtunk" - nem elképzelhető.

A Gyurcsány-kormány mandátumának 2006-os meghosszabbítása után nemcsak spontán tiltakozás (l. még: Kossuth téri „hugyosforradalom”) indult meg a városban, de erős szervezőmunka is például a Józsefváros kocsmáiban. Én magam is találkoztam – egy rablásért korábban elítélt, de akkor már szabad lábon lévő barátom társaságában (az illető később maga is Kossuth téri „hugyosforradalmár” lett) - egy MIÉP-jelvényt viselő kövérkés fiatalemberrel, aki tüntetni hívta a „Nyócker” kocsmáinak politikailag kissé alultájékozott népét. (Erről írtam már a blogomban itt: Hugyosforradalom, tévéostrom - 2006 ősze, folytatás.)

Tény az is, hogy Orbán Viktor maga is meglátogatta a Kossuth téren a tiltakozókat, és ellenállásra buzdította őket (Debreczeni József szövegelemzése szerint már az őszödi beszéd birtokában). Szeptember 17-e, az őszödi beszéd „ütősebb” mondatainak rádióbeli sugárzása, nyilvánosságra hozatala után, a szeptember 18-i tévéostrom idején pedig felszólította az embereket, hogy „ne maradjanak házaikban”. A Fidesz MPSZ párttelevíziójaként működő Hír Tv a félelmetes tévéostromról mint "forradalomról" tudósított, a Szabadság téri református templomban – Hegedűs Lóránt református lelkész és jobbikos mozgalmár szék- és lakóhelyén – félreverték a harangot, majd a felkészületlen rendőrség tehetetlenségének köszönhetően a csőcselék feldúlta magát az akkori tévészékházat is. Ott voltam, mindent láttam és hallottam.

2006. október 23-án a rendőrség értelemszerűen feloszlatta a törvénytelen, betiltott Kossuth téri tüntetést, hiszen ezen a helyen zajlott le a forradalomról való állami megemlékezés első felvonása, az országzászló felhúzása az állam vezetőinek és a diplomáciai karnak a jelenlétében. A Fidesz Magyar Polgári Szövetség szemlátomást készült erre a napra: az állami ünnepségről távol maradó politikusok – köztük Orbán Viktor – tüntetést jelentettek be az Astoriához, a főváros centrumába, a Rákóczi út és a Kiskörút kereszteződésébe.

A képet Kökény blogjából loptam, olvassátok el! Aki eltakart arccal tüntet, azt én azonnal őrizetbe venném.

A befejezés ismert. A hatalmasra duzzadt „Kossuth tériek” tömege szembeszegült a rendőrséggel, majd – Orbán Viktor környezetével mindvégig kapcsolatot tartva, lásd fentebb – az Astoria irányában igyekezett egyesülni a Fidesz-nagygyűlés tömegével. Orbán gyújtó hangú beszéde után sietősen elhagyta a helyszínt, és… da capo. Lásd az írásom elején mondottakat.

Mi történt 2006. nyarán és őszén? Egyetlen megállapításban tudok egyetérteni a jókora spéttel nyilvánosságra hozott, de tények tekintetében semmi újdonságot nem tartalmazó Balsai-jelentéssel. Valakik – nem tudom megállapítani, hogy személyesen kik, de "logikai úton" kikövetkeztethetően a mai jobboldalhoz közel álló személyek – szervezett, precízen előkészített program alapján kísérletet tettek az alkotmányos rend megváltoztatására, a hatalom erőszakos megragadására. Azaz bűncselekményt követtek el.

A büntető törvénykönyv szerint: „139. § (1) Aki olyan cselekményt követ el, amely közvetlenül arra irányul, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve - különösen fegyveres erő igénybevételével - megváltoztassa, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Aki az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Néhány nap múlva, az 1956-os forradalom évfordulóján, nemzeti ünnepünkön már nemcsak a kommunistaellenes felkelésre emlékezünk majd, hanem szégyenkezünk is azok miatt az ismeretlen, de nyilvánvalóan Fidesz- és Jobbik-közeli bűnelkövetők miatt, akik erőszakkal kísérelték meg felszámolni az alkotmányos rendet, a köztársaság rendjét. Ma már sokkal többet tudunk annál, mint amit 2006-ban tudtunk – és egyre biztosabban tudjuk.

És emlékszünk a latin szentenciára is: nemo iudex in causa sua. Senki sem lehet bíró a saját perében. Persze azért - így vagy úgy - lesz egyszer ítélet is.

Most szombat van, az idő kiváló, partraszállás, D-Day, forognak a Liberátor légcsavarjai, teszünk egy egészségügyi és mentálhigiénés sétát a Kossuth térre. "Recrudescunt inclitae gentis hungariae vulnera..." - ismét felszakadnak a magyar nemzet sebei. Hogy Rákóczi Ferenc, a Második is ott legyen a téren.

Talán én és mások nem pontosan ugyanazért tüntetünk ma. Mindenki egy kicsit mást ért azon, hogy Orbánnak mennie kell, mert nem értünk egyet abban, hogy kinek - egészen precízen: minek - kell jönnie. Aki azért tüntet, hogy "nagy frankóság" legyen Magyarországon, az most is csalódni fog. Én csak demokratikus alkotmányt szeretnék, erős alkotmánybíróságot, okos költségvetést az országnak, szolidaritást a leges-legszegényebbekkel - szóval az én programom minimálprogram.

Úgy hallom, nagy a nyüzsi Budapesten, sok a rendőr az utcákon, ami helyes is. Meg kell védeni a békés tüntetőket, akik csak a véleményüket kifejezni és erőt demonstrálni mennek az utcára - a provokátoroktól. Szép demonstráció lesz, gondolom. Ha tudok, csinálok néhány fotót is.

Szájzár - írtam Navigátor legutóbbi bejegyzéséhez, mert nem akartam kommentálni Makovecz Imre halálát. Tartva magamat a közhelyes bölcsességhez: halottról jót vagy semmit. Jót nem írhattam, rosszat nem akartam, már csak kegyeleti okokból sem. Az ember ne harcoljon halottakkal: ezt - legalábbis magamra nézve - kötelezőnek tartom. Örülök, hogy a nol.hu sem engedélyezte a kommenteket a Makovecz-nekrológok után (ITT és ITT), ezzel bizonyára sok gyomlálástól mentette meg a moderátort. És nem erlauer - azaz szerény személyem - esetleges kommentjeire gondolok.

Hozzáteszem: nem örök időkre tartom kötelezőnek ezt a formális kegyeletet, de legalább addig, amíg az illető halottat eltemetik, és átadják az emlékét a történelmi (művelődés- és politikatörténeti) elemzésnek, ahol nincs helye sem a kegyeletnek, sem a pozitív vagy negatív érzelmeknek.

Navigátor azonban elég kemény hangon utasított helyre a - szerintem - tisztességes viselkedésemért. Idézem:

@erlauer Szemtelen, személyeskedő és igaztalan kommentjét kivételesen nem törlöm. Annak szájzár, aki próbálkozik megakadályozni, hogy az antiszemitát, még ha halott is, saját antiszemita mondataiban tükrözzék. Mert a szóban forgó személynek olyan hívei is vannak (nem beszélve a potenciálisan félrevezethető embertársainkról), akik éppen ezt az ideológiáját, személyiségtorzulását követik, utánozzák. Hallott Maga a kontextualitásról? Egyszerűbben: a példaértékűségről, illetve a modell- vagy normaszerepről? Tud valamit Ön a mentálhigiénéről, a pedagógiáról és andragógiáról? Mondja, a szeretteinek is ilyen választékosan nyilatkozik meg? Szájzár Úr... Pardon, Hell István úr... Ön adta meg nevét a Profilban (e-mail címét - ellentétben velem - mát titkosan kezeli). Úgy vélem, Önnek megártott a doktriner liberálisok egyet jobbra, egyet balra dekázó egyensúlyra törekvése... Uram, maga már több ízben rivalizáló megjegyzést tett írásaimra. Ejnye... Ne tessék keverni a képmutatást a humánummal.

Ennyi az idézet. És akkor hadd jelezzem itt, hogy korábban a blogjaimban már többször is írtam Makoveczről, az élőről. Nem dekáztam sem jobbra, sem balra, az ugyanis a szabadságellenes, antiliberális (szélső-) bal- és jobboldaliak szokása. Az ilyen Fekete-féléké.

Nézzünk egy példát. Ezt írtam például 2009. április 5-én a Foglalod a kurvanyádat című posztban az élő Makoveczről:

Azt persze kétlem, hogy a "tudományos objektivitással" hörgőFricz Tamás politológus, Маковец ómagyar táltosépítész, Papp Lajos, az életveszélyes szívsebész vagy a magyar szakszervezetek jelölteket állítanának a választásokra (nyilvánvalóan a Fidesz MPSZ és a Jobbik/magyargárda öszekovácsolásáról szól ez az egész buli), de mindegy, fogadjuk el, hogy választási nagygyűlés lesz a Hősök terén.

Ez a poszt egyébként fő helyen Hegedűs Lóriról szólt, Hegedűs Lóri ref. pap és társai antiszemitizmusáról és rasszizmusáról, aki egy buta izraeli politikus buta megnyilvánulását ("felvásároltuk Magyarországot") használta ki zsidóellenes hisztériakeltésre. Lehet persze azért is bírálni engem, hogy hülyének nevezek egy zsidót, de én Esterházyhoz tartom magamat:

Tudom, hogy tudod, de azért elmondom: zsidó szidása önmagában az még nem zsidózás, az szidás. Zsidózás az, ha elkezdik számolni a kromoszómákat vagy miket, szóval ha valakit nem azért szidnak, mert hülye (s mint ilyen olykor zsidó, olykor nem zsidó), hanem mert zsidó. Aki zsidózik, arra én, hogy európaian fejezzem ki magam, köpök. Jó Nemzetem, ha ez itt megint bármilyen rejtett vagy rejtjelezett formában fölmerülhet, akkor itt nemhogy Európa nem lesz még mutatóba se, de kereszténység se.

Nem is folytatom, mert ennyiből is kiderül, hogy mind Makovecz, mind az antiszemitizmus értékelésében közel állunk egymáshoz az engem itt szidalmazó Fekete tanár úrral, azaz Navigátorral.

Kedves Navigátor, te nemcsak dekázol, hanem vagdalkozol jobbra-balra, és ezért sokszor még akkor sincs igazad, amikor igazad van. A hörgést nem lehet jól artikulálni, ezért rendszerint érthetetlen. Ja, és érted haragszom, nem ellened. (A tegezésért pedig bocs, ez is netikett-kérdés, internetes hagyomány, szokás - én ennél maradok, mert ez is így tisztességes.)

...nem beszéltél össze velem, éppen ezért nagyon örülök, hogy - legalább részben - hasonlóképpen érvelünk a szégyenletes "Kertész Ákos-ügyben". Én talán egy kicsit magamat jobban eleresztve írtam, illetve "kommenteltem" Föld S. Péter blogjában, amit írtam, illetve "kommenteltem", mint te, aki nálam ismertebb, ezért felelősebb ember vagy, filozófus és irodalmár, professzor és folyóirat-szerkesztő, és ezért jobban figyelnek rád, mint rám. Büszke vagyok arra, hogy többé-kevésbé egy srófra jár az agyunk, és nem tartjuk nagyon szerencsésnek, ha valaki értékítéletet mond akár az egyik, akár a másik népről, ezúttal "a magyarokról".

De abban is egyetértünk, hogy Kertész Ákos becsületes ember, és persze csak a gonoszok szemében nem magyar.

Nem mintha bűn volna nemmagyarnak lenni, de hadd döntse már el egy heteró, hogy homó-e - és fordítva. Normális esetben nem számít - és senkinek semmi köze hozzá.

Ezt írtad a legutóbbi ÉS-ben: "Egyetértek azzal, hogy Kertész Ákos szerencsétlenül fogalmazott, egyrészt mert nincs olyan, hogy a magyarok, másrészt nemcsak hogy nincs genetikusan meghatározott magatartás, történelem, hanem ráadásul ez a „tudományos" kifejezés igen rossz emlékeket is ébreszt."

És ezután utalsz a magyar múlt, politika- és irodalomtörténet ismert alakjaira, akik Kertész Ákoshoz hasonló indulattal ostorozták a magyarságot. Kölcseyre, Berzsenyire, József Attilára, Szabó Dezsőre, Németh Lászlóra, Csurka Istvánra, Adyra, Széchenyire.

Én az alábbiakat írtam akkor, ott:

Kertész Ákos természetesen magyar is - bár ez intim adat, ehhez senkinek semmi köze, mindenki az, aminek tartja magát, az sem nyilvános adat, és ugyanilyen intim, hogy homoszexuális-e, vagy heteró - és tisztességes ember is. 
De néha - szerintem túl gyakran - hülyeségeket beszél. 

Amikor valaki "a magyarokról", "a hollandokról", "a katolikusokról", "a jobboldaliakról", "a liberálisokról", "a focistákról", "a kormánytisztviselőkről" stb. állít valamit, ráadásul valamit, ami nem értéksemleges - például hogy jók-e vagy rosszak -, akkor hülyeséget beszél. És egészen biztosan téved (vagy hazudik). 

Ugyanis "a magyarok" - meg az összes többi - nemcsak hogy különböznek egymástól, hanem NAGYON különböznek. Az egyik magyar alkalmasint jobban különbözik a másik magyartól, mint egy tetszőlegesen kiválasztott eszkimótól vagy bantutól, különösen az erkölcseit tekintve. 

Az meg aztán borzasztóan visszatetsző, amikor valaki - akárcsak a nácik - GENETIKUSAN akarja meghatározni, hogy milyen "a magyar". Genetikusan ugyanis "a magyarok" jórészt - bocsánat a kifejezésért - tótok. Ezzel azt akarom mondani, hogy genetikusan "a magyarok" nem a (z egyébként szintén kevert genetikai összetételű) honfoglalók rokonai, hanem a vele együtt és mellette élő népekéi. 
De hogy a lényegre térjek: "a magyar" - akárcsak a többi nép - hun. Úgy értem: hun ilyen, hun olyan. 1956 október 23-tól november 4-ig jelentős részük szabadságszerető forradalmárnak látszik, aztán zavarba jönnek ezek a jelentős részek, és 1957 május 1-jén már nagy többségben Kádárt tapsolják. És aztán sokan közülük kutyaként viselkednek. 

Nem folytatom, mert érteni vélem, hogy mit akart mondani Kertész Ákos nagy löttyös indulatában - kár, hogy nem azt mondta.

Eddig az idézet saját magamtól. Kertész Ákos azóta visszavonta cikkéből a "genetikusan" (annyi mint 'történetileg', 'származásilag') szót, amit helyeslek. Egy író alkalmasint sok dolgot leírhat egy érzelmektől áthatott szépirodalmi műben, amit sem ő, sem más nem tehet meg egy politikai publicisztikában. A szerkesztők dolga is, hogy óvják őt - és mindannyiunkat, akik nem vagyunk a fideszista-jobbikista jobboldalon - a méltatlan támadásoktól. Abból a cikkből is ki kellett volna hagyni (vagy ki kellett volna cserélni) pár sort. Annál is inkább, mert a másik oldalon lévőknek eszük ágában sincs lemondani "a magyarok", "a zsidók", "a cigányok" emlegetéséről.

Idáig érzem a szivarfüstöd illatát. Üdv., H.I.

Banditák. Csőcselék. Söpredék. Бездомный (jehu) blogjában már idéztem a Spiegel december 28-i, sehol sem cáfolt angol nyelvű cikkét, amely a titkos, de kiszivárgott, ún. Wikileaks-iratokra hivatkozva közölte és kommentálta az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének táviratait.

A cikk nem mai, de nem is elévült információt tartalmaz. Ugyanis a közelmúltban - ahogy Бездомный (jehu) is idézi - Gaudi-Nagy Tamás, a magát "Nemzeti Jogvédő Irodának" nevező szervezet vezetője Balsai Istvánnak, az "alkotmánybíróság" új politikai kinevezettjének a jelentésére hivatkozva azt nyilatkozta, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfőt a 2006-os zavargások kapcsán "terrorcselekményre való felbujtásért" felelősségre lehetne vonni.

Figyelni kell, mit mondanak Orbánék (Gaudi-Nagyék), amikor Gyurcsány és a szocialisták / liberálisok "bűneit" sorolják (hazugságok, terrorizmus, oligarchák), mert az a legtöbbször saját magukra vonatkozik, felér egy-egy beismerő vallomással. Mint most is. 

A Spiegel december 28-i, angol nyelvű cikke hivatkozik a nyilvánosságra hozott Wikileaks-iratokra.

"A táviratot Budapestről küldték Washingtonba, és bizony elég világosan kitűnik belőle, hogy a budapesti amerikai nagykövetség információja szerint a Fidesz kapcsolatot tart fenn az 'erőszakos tiltakozókkal'. Sőt, a táviratból arra is lehet következtetni, hogy a Fidesz által szervezett tüntetés helyszínének kiválasztásában is látott valamiféle kapcsolatot a molotovkoktélokat dobáló csőcselék és Orbán Viktor pártja között. Majd a követségi jelentés így folytatja: 'Bármennyire is a legjobb oldalát láttuk a nagykövetekkel a nemrég tartott találkozón Orbán Viktornak, ez a kaland azt bizonyítja számunkra, hogy Orbán még mindig hajlandó a tűzzel játszani.'"

(A képen: egyszerű, békés tüntetők.)

"Much as we saw Viktor Viktor Orbán at his best in a recent meeting with Ambassadors, this escapade (regarding the protest march - editor's note, Spiegel) shows that he is still equally liable to play with fire."
The populist sells himself to Washington as a bulwark against the Jobbik ultra-nationalists, saying: "The best defense against the extreme right is a well-functioning center-right government."

***

Tegyük hozzá: nekünk, magyaroknak, és különösen budapesti magyaroknak ez eddig sem, egy percig sem volt kétséges. Ahogyan szerintem a Gyurcsányt rágalmazó / hamisan vádoló politikusoknak és újságíróknak sem.

Kivel fordult szembe Gyurcsány Ferenc abban az érzelmektől áthatott programvázlatában, amelyet saját frakciójának adott elő 2006 tavaszán, a megnyert - persze csak az SZDSZ-szel együtt megnyert - választások után? Nem, nem Orbánnal. Orbán már akkor rotyogott a levesben. Hanem ugyanazokkal, akikkel ma is küzd az MSZP-ben: az őstulkokkal, ősbölényekkel, a Simicskával is kapcsolatot tartó Puch László embereivel, a sunnyogó medgyesysta, jövőfelélő, osztogató politizálással.

Öt évvel ezelőtt hangzott el a magyar médiában az őszödi beszéd néhány manipulatívan kiemelt részlete ("hazudtunk", "elkúrtuk", "nem kicsit, nagyon"), amit a csőcselék utcai dühöngése követett. A teljes - itt meghallgatható - beszédben a parlamenti választást nyert Gyurcsány Ferenc - nyilván a szocialista frakció őszinte megdöbbenésére - leszámolt a korábbi évek hazug kommunikációjával, kampányhazugságaival. Javaslom, olvassuk el újra - tiszta fejjel.

"Az, amit el tudtam nektek mondani itt egy órában, sőt talán több is volt, mint egy óra, az természetesen nem az egész politikánk. Az természetesen nem képes magába foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kell tenni, és nem képes visszaadni az egyébként szükséges kommunikációnak azt a sokrétűségét, ami kell a sikerhez. Ezzel együtt is a figyelmeztetést és a tanácsokat ez ügyben köszönjük szépen.

Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel. Hogy a magabiztosság mögött ott van az őrlődés és a gyötrődés. Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a - nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előrevinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre.

Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem tudjuk. Nincsen ennyi kapacitásunk. Az az igazság, hogy csak reggel 7 órától éjjelig dolgozik az egész csapat, és hiába, egy pont után nem lehet szélesíteni. Nem tudjuk 12-15 embernél többen körülülni azt az asztalt, amelynél meg kell állapodni kormányzati emberekkel, minisztériumi emberekkel meg szakértőkkel. Nem tudjuk. Ennyi tehetségünk van, gyerekek.

Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogy ha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. Úgy őriztük a politikai egységet tavaly nyár óta, és mögötte mondjuk a szakmai politikai egységet, mint soha ebben az elmúlt években. Vagy talán sose. Természetesen mindaz, amit tudunk, az anyagaink kidolgozottsági foka hagy maga után kívánnivalót. Igen. Igazatok van. Pontosan tudjuk mi azt, hogy rengeteg kockázattal nézünk szembe. Mikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk oda, mert hát az Alkotmánybíróság visszaküldhet dolgokat, tudjuk mi ezt. Nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szűk csapat dolgozik Petrétei Jóska mögött - merthogy nem engedhetjük be a minisztérium egészére ebben a fázisban még -, öt-hat-hét ember. Reggeltől éjszakáig. A szó legszorosabb értelmében. Hogy nehogy baj legyen. Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt. És én magam, amit korábban egy évig nem tapasztaltak tőlem, az elmúlt egy hónapban talán háromszor kezdtem el üvöltözni és kiabálni, nem bírva mindennek a feszültségét a tárgyalásokon. Nem a kollégákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, hogy húzzatok már a p....ba ezzel. Gyerünk előre.

Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobban a tempót. Ez a helyzet. Közben meg meg kell állapodni még a szabad demokratákkal, mert még miniszteri problémák - ismeritek.

Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib....ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni, azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni gyerekek, nem tudunk. Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen, hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk, és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani.

Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak. Vessünk ki ingatlanadót mindenkire. Tudjátok, hogy mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant megadóztatunk, ami ötmillió forintnál drágább? Alacsony értékhatárt mondtam, nem 100 milliót, ötöt. És egyébként még odaadjuk még az önkormányzatoknak azt az 52 milliárdot, ami a kommunális adóból bejön, mert akkor azt oda kell nekik adni, már most az ő bevételük. Az egésznek az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint. Odajön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Ferikém, olvasom a Sárközy-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700-800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy őneki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon, és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.

Általában sok kritika van, hogy a rendszer nem eléggé kerek, nem eléggé konzisztens, mindenkinek van ötlete, hogy akkor mit vegyünk ki belőle, hogy a maradék konzisztensebb legyen, és máris éppen csak harmadannyi pénz van, mint amennyit össze kell szedni. Ja? Úgy én is tudok konzisztens lenni. Ja, úgy én is tudok konzisztens rendszert. Csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem, nem mondom meg, hogy menynyit. Hát ez a baj. Ráadásul mindezt valahol úgy kell megtenni, hogy amit akarunk csinálni hosszú távon, azt ne keresztbe verje.

Gyerekek. Nem vagyunk tökéletesek. Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben. Hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírná ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni.

Az a csapat, akire rábíztátok ennek az oldalnak a vezetését, az a csapat képes nagyjából erre a teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között. Muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is.

És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát nem őhozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség-elszámolásunk, b....a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat.

Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással megcsinálni. Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogy ha vitával fogunk elválni egymástól. Soha. Soha nem fogom a magyar baloldalt bántani. Soha. De csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk a nagy dolgokhoz. Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni, és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlenegy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét. Ahhoz másik madám kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni, egyáltalán nem. Én nem fogok naponta fölállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. Volt ilyen miniszterelnök elődöm is, aki állandóan elmondta, hogy ő, hogy én nem ilyen pasi vagyok. Amíg van benne erő és megyünk előre, addig igen, és egyszer meg nagyon csöndben elmegyek. Nem érdemes másért. Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már egyébként nincsen más szakmája, csak ez, tudom én. Hogy képes-e az elmúlt 15év összes történetén

fölülemelkedni és megkötni új ......ket, vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy á, francba, túléltük az eddigit is, most is túl leszünk. Volt már elég miniszterelnökünk, hát ezen a pasin is túl leszünk majd. Mi úgyis maradni szoktunk. Lehet. És azt is mondom, hogy ez egy legitim érvelés, és nem is bánt, egyáltalán nem, egyáltalán nem. Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember. Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort...

(A leírt szövegben itt kazettacsere miatt törés van, az eredetit nem tudom rekonstruálni - Gy. F.)

... nem tudtunk megállapodni egymással. Mert ha mind a százkilencven ugyanazokat a mondatokat mondja, mint amit az elmúlt években mondott, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk megállapodni. Bassza meg, ugyan nem értek egyet, de elengedem. Először csinálják. Máskor meg azt, ..... engedje el, hogy hadd csinálhassák. Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk. Ehhez képest az első hónapoknak a dolga, a kiigazítás dolga, az csak szimpla kényszer, be kell valljam. Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk-e mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani a francba. A megoldásunk biztosan nem tökéletes, igazatok van, biztosan nem, csak nem tudunk jobbat. Olyat, amiben meg tudunk állapodni a szakma nagy részével, akivel el tudjuk fogadtatni a piacokkal, el tudjuk fogadtatni a koalíciós partnerrel. Nálunk, akik nálunk ezt egy páran a tetején csinálják a Bélától a Veres Janiig, aKiss Pétertől az Ildikóig, Szekeres Imrétől a Hillerig, meg mondjuk velem, nagyjából elhisszük, hogy körülbelül jó. Mert ezeknek kell, mindnek el kell hinni. Egyedül, külön-külön tudunk mást is, csak nem külön-külön vagyunk, hanem ott ülünk tizenegynéhányan az asztal körül, és el kell fogadni.

Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni. Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok, gyerekek, igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek. Csak, csak akkor lehet végigcsinálni, hogyha a lényegben, a lényegben hisztek, és a lényegben van egyetértés. Kikerülni a konfliktusokat önmagunk között, megijedni attól, hogy egyébként sértünk érdekviszonyokat, akkor nem szabad elkezdeni, nem szabad. Semmihez nem ragaszkodom. Úgy nem igaz, hogy én ahhoz ragaszkodom, hogy van egy valami a fejemben, hogy annak kell lenni az egészségügyben, annak kell lenni a .... Dehogy. Én ezeket a beszélgetéseket szervezem, mediálom, nyitom ki a pasikat, hogy mondják el, hogy mi van bennünk. Nem diktálom. Nem igaz. Ha diktálom, akkor, amikor le akarnak lassulni és nem akarnak megállapodni, hogy gyerünk, a hétszázát neki. Ezt tartom a dolgomnak. És ha megállapodtunk, akkor ne engedjem, hogy lelassuljanak. Nem arról szól, hogy nekem van egy Á-tól Z-ig megírt forgatókönyvem Magyarországra, és azt mondom, hogy ki fogom belőletek verni. Egy francot! Van Á-tól Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek már úrrá végre a kishitűségükön meg a régi igazságaikon. Arra van. Aztán amikor nem bírom, akkor meg kiabálok egyet. Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben, egyáltalán nincsen. Nagy dolgot kaptam ettől, amit az elmúlt másfél évben csinálhattam. Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni. Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával? Vagy C-változat: nem történik semmi. El lehet még így egy darabig lébecolni. Persze, hogy bonyolult az egészségügynek a dolga. De hát amelyikünk bemegy egy egészségügyi intézménybe, tudja, hogy hazugságok sokaságára épül. Persze, hogy az oktatásban borzasztón nehéz bármihez hozzányúlni. De igen, azt látjuk, hogy nem egyenlően osztja a tudást széjjel. Valamelyikőtök mondta, az mégiscsak - talán az Arató Gergő -, azért mégiscsak a legnagyobb igazságtalanság, kérem szépen, hogy a magyar oktatási rendszer egyik oldalról a köztünk lévő társadalmi különbségeket fölerősíti, nem gyengíti, aztán meg szegregál is. Hát ez az igazi nagy probléma, ez a nagy gond. És az a nagy gond, hogy azoknak adjuk az ingyenes állami oktatás, kérem szépen, akik a legjobb családokból jönnek. Hát ehhez képest nem az a botrány, hogy ki kell fizetni 3 százalékonként. Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen. Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként a 7 százalékot akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást. Ez az igazi botrány. Az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. Hát ehhez képest, társadalmi értelemben a vizitdíj semmi. Az nem botrány, az kényelmetlen politikailag, meg kifizetni. Mert politikailag lehet neki súlyos következménye. De őszintén szólva ez a következmény legfeljebb bennünket érint, ha idióták vagyunk. A társadalmi következménye, az meg mindenkit érint. Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől.

De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek meg a családjának, meg az ismerősének a problémája a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. Egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, hogy ha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. A francba is, mibe is akkor? El kell indulni. Tudni kell, hogy mit akarunk csinálni. Irtózatos lesz az első pár év, persze. Teljesen érdektelen, hogy 20 százaléka a lakosságnak fog ránk szavazni. Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek! Egy évvel később nyertünk. Mi lenne, ha nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket. És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. Aztán majd visszaszerezzük. Mert majd megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. Nem lett mindenkinek jobb? Igazuk van. De neki, meg neki, meg neki, meg kollégiumok épültek ebben a nyüves országban végre újra. Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyébe. És mi döntjük el, hogy melyikkel foglalkozunk, mi. És az ország, azt gondolom, hogy megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk.

Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk meg, csináljuk meg. Sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom mondani, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát sem így, sem így. Tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de... Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról.

Gyerekek!

Mit? Kell még valamit mondanom, Ildikó?

***

Úgy gondolom, becsületes vállalás volt a Gyurcsányé 2006-ban, mindeddig a magyar közéletben példa nélküli. Hogy mi követte, arra most nem térek ki - talán később, vagy elmondják az olvasóim a kommentekben.

Az elmúlt hónapokban - például Eörsi Matyi kezdeményezésére - vita indult a magyar médiában - főleg az ÉS-ben - arról, hogy mi lesz az Orbán-rendszer bukása után.

Nem sorolom fel a különböző véleményeket, azokat bárki elolvashatja az interneten. Arról sem szeretnék értekezni, hogy mikor bukik meg az Orbán-rendszer, csak pár szóban: ha ez a matolcsysta gazdaságpolitika - és a "munkáért segélyt" (nem pedig munkabért) szociálpolitika - folytatódik, akkor hamarosan és földrengésszerűen.

Miközben persze van egy érdekes jelenség. A politikailag aktív szavazótábor létszáma folyamatosan csökken - ma már csak a választópolgárok kisebbsége menne el szavazni -, a Fidesz tábora továbbra is 50% fölötti támogatásra, tehát kétharmados többségre számíthat, az LMP kiesne a parlamentből, az MSZP eljelentékteledik ugyanott, és kissé nő az újnyilas szellemiségű - mert zsidózó, cigányozó, buzizó - Jobbik támogatottsága.

A magam részéről két vagy három olyan csoportot tudok megemlíteni, akik hitelesen vállalhatják az Orbán-rendszer ellenzékének szerepét. De először a parlamenti ellenzékről.

Az MSZP nem nagyon látható, de jól érzékelhető összeköttetésben van a kormánypárttal gazdasági hátterük, háttérembereik, oligarcháik, röviden a Simicska-Puch tengely révén. Ettől olyan nyálas Mesterháziék parlamenti működése. Szemlátomást azt a szerepet szánták a mai szocialistáknak, hogy álellenzéki "szakpolitikai" javaslatokkal segítsék "az országot" - azaz Orbánt -, és ne a kiépülő egyeduralom megdöntésére szerveződjenek.

Az LMP mindig is a Fidesz bábja volt. Őket sokan és sok helyen vádolták azzal, hogy a Fidesztől ajándékba kapott ajánló szelvényekkel tudtak egyáltalán megfelelő számban jelölteket állítani 2010-ben, és ezért elköteleződtek Orbánéknak. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy maga Schiffer jelentette fel Gyurcsány Ferencet korábban (bár nem azért az állítólagos bűncselekményért, amiért most Polt Péter - egyszerűen szólva Orbán Viktor egyik kutyája a sok közül - vádat szeretne emelni ellene).

A Jobbik a Fidesz tartalékhadserege - erről nem is érdemes többet beszélni. Közös ideológiai, etnonacionalista harákolás a lényegük mindkettőjüknek. Nem véletlen, hogy legutóbb Orbán Viktor már "magunkfajtázott" is, mint korábban Balóné. Jegyezzük meg: ha nem volna antiszemitizmus, akkor nem volna sem Jobbik, sem Fidesz. Ez ma a magyar parlamenti "jobboldaliság" alfája és ó megája.

Hol van tehát a rendszer ellenzéke? Egyrészt a hatalmas erőt felmutatni képes Egymillióan a sajtószabadságért mozgalom az, amelyikre nyilvánvalóan számíthatnak az Orbán-rendszer-ellenes magyarok, másrészt a demokratikus politikusokat, a demokratákat integrálni kívánó Demokratikus Charta. És részben ennek kapcsolt részei: az MSZP-n belüli Demokratikus Koalíció platformja - feltéve, hogy le tudja magáról söpörni az MSZP Mesterházi mögötti ősbölényeit. És harmadikként ideszámíthatjuk a fiatalok 4K! - azaz A Negyedik Köztársaságért - mozgalmát is. Ők ugyan kicsik még, de lendületesek, és magukkal hozhatják a ma még politikailag egykedvű, de életvezetésében európai fiatal értelmiség és más fiatalok tízezreit. Ahhoz azonban, hogy megborítsuk Orbánékat, ezeknek a szervezeteknek egymásra kell találniuk.

És az sem árt, ha olyan politikusokat tudnak integrálni a mai chartásokon kívül, mint Bajnai Gordon, Oszkó Péter, Bokros Lajos.

Pénteken a Demokratikus Charta rendezvényt tart a VIII. kerületi Vasas Művelődési Házban. Hatalmas szenzáció, hogy a pódiumbeszélgetésen* - a Charta történetében először - részt vesz a Magyarországot egyszer már az államcsődtől megmentő Bokros-csomag szellemi atyja, maga Bokros Lajos is.

______________________________________________________________________

*Bocsánat, először konferenciát írtam tévedésből.

Bibó István szerint a politikában nem lehet hazudni. Egészen pontosan: ideig-óráig lehet hazugságokat terjeszteni, félrevezetni, manipulálni, lázítani az embereket, de ezek a politikai hazugságok egytől-egyik kiderülnek, nem tarthatók fenn örökké.

Ez jutott az eszembe, amikor a Demokratikus Charta legutóbbi felhívását olvastam.

2006 őszén, egészen pontosan szeptember 17-én valaki, feltehetőleg Orbánék magán-titkosszolgálata nyilvánosságra hozta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök négy hónappal korábban, május 26-án a szocialista frakció előtt elmondott beszédét, beszédének néhány célzottan kiválasztott mondatát, és az ellenzék áprilisban Gyurcsánnyal szemben alulmaradt vezére felszólította az ország lakóit, hogy "ne maradjanak házaikban".

Orbán maga is elment a Kossuth téri - az őszödi beszédet addig nem ismerő, jogszabályellenesen tüntető - "hugyosforradalmárokhoz", és a rend elleni megmozdulásokra szólította fel őket. Emlékszünk a Szabadság téri "tévéostromra", és arra is, hogy miután október 23-án a rendőrség végre feloszlatta a törvényeket semmibe vevő tüntetést, több hónapig tartó rendzavarások kezdődtek Budapesten.

A felhergelt utcai csőcselék és a rendet fenntartani igyekvő rendőrség összecsapásainak mintegy 800 sérültje volt, mintegy felerészben (!) a törvényességet védő rendőrök. Előfordultak rendőri törvénysértések is - elöljárói utasításra a gyakorló ruhás tömegoszlatók nem viseltek azonosító jelet, egyes rendőrök pedig már ártalmatlanná tett rendbontókat bántalmaztak, egy rendőr kezében viperát is láttak -, de mindez eltörpül azokhoz a súlyos bűncselekményekhez képest, amelyeket a politikailag manipulált csőcselék követett el: erőszakkal szerették volna megsemmisíteni a választások eredményét, azaz lázadtak az alkotmányos rend ellen, romboltak, gyújtogattak, közveszélyt okoztak, a rendőrök és a lakosság testi épségét veszélyeztették garázda cselekményeikkel.

A Demokratikus Charta mostani felhívására azért volt szükség, mert 2006 óta folyik az események meghamisítása a politikai jobboldalon, és a jobboldali pártokat gátlások nélkül kiszolgáló médiában. Idézem a Chartát:

"...a Fidesz minden alkalommal 'a békés polgárok elleni brutális rendőrterrorról', a 'diktatúra' által elkövetett tömeges erőszakról beszél, és – immáron a hatalom birtokában – a 'bűnösök' felelősségre vonását szorgalmazza. A hazug propaganda nem maradt hatástalan: a közvéleményben egyre inkább uralkodóvá vált az események hamis értékelése. Ne nézzük tétlenül a közelmúlt történelmének meghamisítását! A tévészékház elleni támadás ötödik évfordulóján kérjük mindazokat, akik internetről letöltött vagy saját készítésű fotókkal, filmekkel rendelkeznek, hogy – a forrás megjelölésével – juttassák el azokat a magyar.demokratikus.charta@gmail.com címre. A rendelkezésünkre álló dokumentumokat, továbbá mindazokat az elemzéseket és értékeléseket közzétesszük honlapunkon, amelyek elősegíthetik a történtek rekonstruálását, a 2006-os ősz eseményeinek valós értelmezését."

Kedves NolBlog-olvasók, igazoljuk Bibó István tételét! Gyűjtsük össze saját dokumentumainkat, fotóinkat, videóinkat és az interneten vagy máshol fellelhető dokumentumokat, amelyek most is bizonyítani fogják, hogy a politikában csak ideig-óráig lehet elhitetni a néppel a hazugságokat. A valóság erősebb a politikai manipulációnál, és az igazság mindig kiderül - ha kicsit később is, mint szeretnénk.

Vagyis: mégsem lehet hazudni.

1. Rabló Anti

2006-ban egy kövérkés, MIÉP-jelvényt viselő, fehér inges, nyakkendős fiatalember jelent meg a VIII. kerület klasszikus becsületsüllyesztőiben, hogy embereket toborozzon a Kossuth térre a tüntetők közé. Én az egyik bűnöző barátomon - van több is, őt nevezzük "rabló Antinak", de nem ez az igazi neve - keresztül ismertem meg a srácot - a nevét nem tudom -, mégpedig az azóta bezárt Népszínház utcai pinceborozóban, a Teleki tér közelében, srévizavé a csöveseknek fenntartott Sörsarokkal szemben.

Rabló Anti már vagy tíz éve - miután büntetését letöltötte egy utcai rablásért - nem követett el bűncselekményt, ez legyen a becsületére mondva. Azóta éli a Nyócker alkalmi munkásainak mindennapos életét: reggel embervásáron áll, ha kiválasztják, dolgozik, ha nem, akkor átvészeli a napot valamelyik csehóban alkoholista hajléktalanok, kurvák, poszotyáricák (markecolók, zsebesek, "újítók"), rokkantak, nyugdíjasok és odatévedő áldozatok - egyszóval a Nyócker egyszerű népe között.

(Abba a régi "rabi"-ba is a szerelem sodorta: szerette volna megvendégelni Annát - ez sem igazi név -, a kerület legszebb, legszőkébb, legteltebb idomú és leghíresebb zsebtolvaját valami italra, és emiatt éjszaka a villamossíneken kifosztott egy részeg frájert. Azóta Anti szabadult, de Anna - ahogy itt mondják - "bent" van: nagyban űzte a vonalkódcserét a hipermarketekben, és megbukott.)

Antival együtt több tucat egyszerű józsefvárosi "szabad ember" volt a Kossuth tériek között, akiket arcról magam is ismerek. Ideológiailag ugyan nem voltak agyonképzettek, de hugyosforradalmárnak ők is megfeleltek: a "gyurcsánytadunába" és a "vesszengyurcsány" típusú jelszavakat hamar megtanulták, és még főtt ételt is kaptak néha. Én magam is megnéztem őket a Kossuth téren anno - ma már ismét a Nyócker csehóiban töltik a napjaikat.

Azt nem hiszem, hogy Rabló Anti is részt vett volna az utcai rombolásokban, garázdálkodásokban és gyújtogatásokban, békés, nyugalmas életre vágyó célszerű ember ő. De kollégái közül többről tudom ezt feltételezni.

Miért is írom ezt most ide? Azért, hogy világos legyen: 2006-ban komoly politikai szervezés előzte meg a hugyosforradalmat, és a politika kutyái - mint a fent említett MIÉP-es fiatalember - visszaéltek az egyszerű nép egyszerűségével.

***

2. Válasz Republikánusnak

Az alábbiakban pedig Rebublikánus tegnap esti posztjához* írt kommentemet ismétlem meg szó szerint, mert eddig a percig az ő blogjában nem tudott megjelenni:

_______________________________________________________

*Azóta levették a NolBlogról, nyilván rosszul választott magának terepet: jobban illik hozzá valamelyik szélsőjobbos média, mint ez.

_______________________________________________________

>>[Republikánus, szeretettel kérlek, hogy ne szerkeszd át a kommentemet, ne írj bele, hanem - ha úgy látod helyesnek - töröld ki, vagy válaszolj rá egy másik kommentben. Ha egyáltalán igényt tartasz valamilyen párbeszédre.]

A témához. Azt írod itt, a kommentek fölött, hogy én azt állítom: „2006 őszén a rendőrségnek joga lett volna éles lőszert is bevetni a terrorista söpredékkel szemben”. Ez így nem pontos. Én ugyanis a saját blogomban a fentieket - jóllehet, egyetértőleg - egy Fidesz-képviselőtől IDÉZTEM, aki a parlament nemzetbiztonsági bizottságának az ülésén kérte számon a Gyurcsány-kormányon az éleslőszer-használatot a Szabadság-téri terrortámadás (MTV-ostrom) után.

(Az én posztom itt olvasható: http://europa.nolblog.hu/archives/2011/09/09/2006_osze/ .)

Az igazság az, hogy - ki tudja miért? talán váratlanul és felkészületlenül érte a rendőrséget ilyen tömeges bűnelkövetés, gyújtogatás, súlyos élet- és dolog elleni erőszakos bűncselekmények tömkelege, közveszélyokozás, hatóság elleni erőszak stb. - ott, a Szabadság téren a rendőrök nem álltak helyzetük magaslatán, ezért kérdezte a fideszes képviselő, hogy miért nem vetett be a Gyurcsány-kormány rendőrsége éles lőszert. Ugyanis a rendőr, ha őt vagy társát megtámadják, és az életét veszély fenyegeti, a hatályos törvény szerint FELSZÓLíTÁS NÉLKÜL használhatja a fegyverét.

Nézzük a kérdéseidet.

"1. Nem az a személy-e a terrorista, aki a videón maga vallja, hogy a „police” feliratos rendőrségi egyenruha „polgári” öltözéknek számít, az aki csuklyát visel azonosító nélkül, és így bűncselekményt elkövetve bántalmaz magyar állampolgárokat, sokszor ráadásul ártatlanokat?"

Válasz: nem. Aki a fentieket vallja, az nem terrorista, hanem hazudik vagy - fogalmazzunk enyhébben - szándékosan téved. Aki pedig elrendelte, hogy a rendőrök ne viseljenek azonosító jelet, az megsértette a rendőrségi törvényt, a szolgálati törvényt és a szolgálati szabályzatot, és ezért fegyelmi - nem büntetőjogi, hanem fegyelmi - felelősséggel tartozik.

"2. Ugyanígy, az a személy minek minősül, aki (nyilvánvalóan elöljáró parancsára) betiltott eszközzel bántalmaz magyar állampolgárokat?"

Válasz: aki tiltott eszközt alkalmaz erőszakos tömegoszlatásnál, az szintén fegyelmi vétséget követ el, ha pedig ezzel a tiltott eszközzel - vagy anélkül - elköveti a "bántalmazás hivatalos eljárásban" bűntettét - például megbilincselt embert bántalmaz -, akkor bűntettet. Nem tudunk arról, hogy akár csak egy alkalommal is parancsot adott volna elöljáró pl. vipera alkalmazására, de ha tudnánk, akkor a fentiek rá is vonatkoznának. Ez nem alkotmányos rend elleni bűncselekmény ("alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása", "alkotmányos rend elleni szervezkedés", "rombolás", "lázadás" stb.), tehát nem terrorizmus, de bűncselekmény.

"3. Valóban „baleset következményének” tekinthető-e az, ha egy rendőr egy hivatalosan jogellenes demonstráció feloszlatásához szándékosan fejre céloz, az akár halált is magában rejtő fegyverrel?"

Válasz: a gumilövedékkel nem lehet célozni, a gumilövedék kilövése után már 1-2 méterrel kóvályog a levegőben. Mindenhol előfordulnak a budapestihez hasonló "szemkilövések", ahol rendszerbe van állítva a gumilövedék. Kegyetlen eszköz, súlyos sérüléseket okozhat, de nem éleslőszer. Viszont hasonlóan súlyos sérüléseket lehet okozni tonfával és gumibottal is - az elmúlt 30 évben sok olyan esetet tudok, amikor rendőrök gumilövedék nélkül is okoztak súlyos sérüléseket, a csontját törték valakinek, vagy - mint Hajdúhadházon egy 12 éves gyereknek - agyi vérömlenyt okoztak.

Valóban, tömegoszlatásnál előfordulhat, hogy súlyos sérülések is bekövetkezhetnek. 2006 őszén a rendőrség - mint minden tömegoszlatásnál - felszólította a garázda tömeget, hogy hagyják el a területet, azt is megmondják, hogy milyen irányban, és aki ott marad, az a rendőrség szemében - szerintem helyesen - az intézkedéssel szembeni ellenszegülőnek számít.

(Az Astoriánál nagygyűlést tartó Fidesz rajongói például elhagyhatták volna a tüntetés helyszínét három irányban: a Blaha Lujza tér felé, az Erzsébet-híd felé és a Nemzeti Múzeum felé is - egy részük azonban a "balhét" kereste, és a Madách / Városház tér felé indult. Lelkük rajta, lásd Révész Máriusz parlamenti nagyjeleneteit.)

Nézd, Republikánus. Az én lányom, aki abban az időben a Nádor utcában lakott, egy internetes lap, a Hírszerző akkori főszerkesztőjével a Szabadság téren egészen a televízió kapujának közelébe merészkedett (kapott is a könnygázból rendesen). Én is a téren voltam. Nem gondolhatod komolyan, hogy azt szeretném, ha lelőttek volna minket. És talán az éles lőszert hiányoló fideszes képviselő sem erre gondolt.

De amikor benzinespalackokkal felgyújtottak egy vízágyús autót, amelyben több rendőr is tartózkodott, akkor a rendőrök szerintem akár önvédelemből is használhattak volna éles lőszert a gyújtogatók ellen, hiszen ott voltak néhány méterre a söpredéktől.

Ja, és ne hasonlítsd a vidám, éneklő, jelszavakat skandáló, békés 1956-os egyetemista tüntetőket a 2006-os söpredékhez. Ez 1956 megcsúfolása.>>

Van itt egy kis vita a NolBlogon. Republikánus kartársunk nehezményezi Бездомный (jehu) kartársunknak azt a véleményét, hogy 2006 őszén, miután kiszivárogtatták Gyurcsány - szerintem az MSZP-ben is régóta várt - balatonőszödi igazságbeszédének szövegét, az "egyatábor-egyazászló", azaz a fideszista-jobbikista utcai csőcselék - kapcsolatot tartva az ellenzék akkori vezérének a környezetével is - több hullámban is puccskisérletet hajtott végre a törvényesen megválasztott kormány és parlamenti kormánytöbbség ellen.

Mielőtt tovább mennénk, meg kell magyaráznom, miért nevezem "igazságbeszédnek" az őszödit. Nos, azért, mert Gyurcsány - igaz, nem a teljes nyilvánosság, csak a frakciója előtt - őszintén bevallotta, hogy a választások előtt kommunikációs trükkökkel kendőzte el az ország valóságos állapotát, "nem fejtette ki az igazság minden részletét", azaz hazudott.

2010 előtt hasonló tettre szánta el magát Orbán Viktor is. Ő ugyan saját frakciójának nem, de az amerikai és más diplomatáknak bevallotta, hogy hazudni fog. Az azóta nyilvánosságra került Wikileaks-iratokból kiderült, hogy a Fidesz MPSZ akkori listavezetője azt kérte a diplomatáktól, hogy ne arra figyeljenek, amit a kampányban mondani - hazudni - fog, hanem amit majd a győzelem után tesz.

Erről persze nem az övéit, hanem csak a diplomatákat értesítette - egy diplomata a belügyekbe való durva beavatkozásnak tartaná a részvételt egy-egy ország kampányában. De azért nyilván mind értesítették kormányukat.

De vissza 2006-hoz, utánam, Olvasó!

Amit Republikánus ír, az nagyon elfogult az MSZP-SZDSZ-kormánnyal - elsősorban persze a szocialistákkal - szemben. (Az SZDSZ már 2006-ban gúnyolódott mindkét nagy párt nagyotmondásán - azaz hazugságain.) Nem igaz, hogy a köztársaság a megvadult utcai söpredék oldalán volt.

Először is: a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, nem sérthet törvényt. A gyülekezési jog mindössze kollektív véleménynyilvánítás, ami persze erőszak nélkül is komoly beavatkozást jelenthet a közügyekbe. Ha azonban a tüntetők a demonstrációt biztosítani hivatott rendőrökre támadnak, elhagyják a demonstráció színhelyét, középületekbe törnek be, autókat vernek szét és gyújtanak fel, utcaköveket és molotovkoktélokat dobálnak, akkor a rendőrségnek nemcsak lehetősége van, de kötelessége is a demonstrációt - akár erőszakkal is - feloszlatni. Ha tetszik: szétverni.

Nem szeretnék hallgatni arról sem, hogy a jogos és törvényes tömegoszlatás közben 1) a rendőrség és 2) egyes rendőrök maguk is követtek el törvénysértéseket, sőt bűncselekményeket is. Valószínűleg a rendőrségi törvényi szándékos félremagyarázásából, félreértéséből következett az, hogy az állomány tagjai a gyakorló ruhájukon nem viseltek azonosító jelet. Ezért az akkori országos és budapesti főkapitányt fegyelmi felelősség terheli.

Azokat az egyes rendőröket pedig, akik az oszlatás során tiltott eszközt, például viperát használtak, illetve már ártalmatlanná tett rendbontókat, garázdákat bántalmaztak, el kell ítélni az idevágó rendőrbűncselekményekért (l. "bántalmazás hivatalos eljárásban"). (A gumilövedék nem volt tiltott eszköz, azt csak 2007 elején tiltották be, a gumilövedék által okozott sérülések nem bűncselekményeknek, hanem baleset következményeinek tekintendők.)

Erről részletesebben is írtam egy korábbi cikkemben a Népszabadságban. Azóta azonban az is kiderült, hogy a Fidesz-Jobbik pártján álló csőcselék Orbán környezetének tudtával hajtotta végre a megismétlődő puccskísérleteket - és azért már mégiscsak a rendőrség érdemel dicséretet, hogy ha nem is kellő eréllyel, sőt a Szabadság téren teljesen felkészületlenül, meglepetten és erélytelenül, de később annál határozottabban, megvédték a Magyar Köztársaság demokratikus rendjét.

Én magam személyesen is ott voltam a Szabadság téren, láttam, amit láttam. A Madách téri borzalmakat már nem éltem át személyesen, hiszen a rendőrség mindenkit felszólított a helyszín elhagyására, és én szót fogadtam nekik. De - ahogyan más is - mindent követni tudtam a televíziók adásaiból.

Szégyen, és egyben árulkodó is, jellemző a jobboldalra, a köztársaság ellenségeire, hogy utólag "semmisségi törvénnyel" igyekeznek megmenteni a börtöntől a rendőrökre támadó bűnözőket. (Azaz nem vállalják, hogy perújrafelvétel révén bizonyítsák az illetők állítólagos bizonyítatlan bűnösségét.)

Hát erre érdemes még sokszor emlékeztetni mindenkit. És megismételném, amit Republikánus blogjában írtam:

Az az igazság, hogy - ahogyan azt a Fidesz képviselői is számon kérték a parlament illetékes bizottságának az ülésén - 2006 őszén a rendőrségnek joga lett volna éles lőszert is bevetni a terrorista söpredékkel szemben. De ehhez gyávák voltak.

Részletek itt: www.168ora.hu/itthon/a-fidesz-a-vert-hianyolta-az-utcakrol-70907.html .

Novemberben lesz 10 éve. A képen, amelyet az akkori Magyar Hírlap fotósa készített, mások mellett Horváth Aladár, Ladányi János, Havas Gábor, Iványi Gábor, Nagy Zsófia, Bazsalya Balázs, Orsós Éva, Bársony János látható velem együtt, miután hajnalban kiengedtek minket a VI.- VII. kerületi kapitányságról.

2001. november 14. szerda, 16:29 BUDAPEST

Göncz Árpád volt köztársasági elnök személyes levélben fejezte ki elismerését a keddi kilakoltatás során megbilincselt és előállított jogvédőknek. A levélből kiderül, hogy a volt köztársasági elnök a konkrét ügyben érdemben nem kíván állást foglalni, de elismeri az akciót szervező Roma Polgárjogi Alapítvány munkáját.

Göncz Árpád szerint "a kilakoltatás még a jogi feltételek fennforgásának esetében is majd mindig a társadalom peremére sodródott, a jogaik védelmére képtelen embereket érint, és velük együtt többnyire magatehetetlen gyermekeket, öregeket sújt".

A levél az akciót szervező alapítvánnyal kapcsolatban úgy fogalmaz: "Nagyon becsülöm hát, amit az Önök alapítványa és más, Önökéhez hasonló munkát végző társadalmi szervek a kilakoltatással sújtott emberek védelmében tesznek".

A polgárjogi aktivistákat kedden este hurcolták el a VI. - VII., kerületi kapitányságra azért, mert megpróbálták megakadályozni egy kétgyermekes család kilakoltatását Erzsébetvárosban. (Roma Sajtóközpont)

Dr. Cser-Palkovics András, Fidesz; Németh Szilárd István, Fidesz; dr. Rubovszky György, KDNP; Szabó Gábor, Jobbik; Szilágyi Péter, LMP; dr. Varga István, Fidesz.

Ne felejtsük el a nevüket, jegyezzük meg az arcukat. Ők azok a parlamenti képviselők, akik - Orbán Viktor miniszterelnök szolgálatában - szavazatukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a mentelmi bizottság javasolja a parlamentnek Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának a megvonását.

Úgy tudjuk, a FIDESZ-alapító legfőbb ügyész Gyurcsány Ferenc exminiszterelnök ellen hivatali visszaélésért akar vádat emelni a sukorói földcsere ügyében. A büntető törvénykönyv szerint

"225. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Úgy tudjuk, és az iratokban lévő tanúvallomások is azt támasztják alá, hogy 1) Gyurcsány Ferenc nem döntött a sukorói kaszinóberuházásról, 2) nem tudunk arról sem, hogy neki vagy bárki másnak jogtalan előnye vagy hátránya származott volna az üzletből.

Vagyis mondvacsinált, koncepciós perről van szó: a kisbányász, nemvolttagggyűlés Orbán Viktor így kíván leszámolni Gyurcsánnyal. Egy politikai szélhámos egy becsületes emberrel.

Orbán Viktor fotóját inkább nem másolom ide. Sem a belvárosi Tisztiházét, sem a gánti kőbányáét, sem Joszip Totét, sem Kaya Ibrahimét, sem a hegyaljai szőlőét. Viszont a parlamenti döntés után majd csinálok egy kis tablót azok képeiből, akik nekünk felelősek - Orbán Viktorért.

.

Magyarok, vissza Ázsiába. Cigányok, vissza Indiába. Zsidók vissza Palesztinába. (Nem is, hiszen Palesztina a palesztinoké. Akkor zsidók, vissza gettóba.) Indiánok, vissza a rezervátumba. Nők, vissza a konyhába. Suszter, maradj a kaptafánál.

Vagy ahogyan a költő, Utassy József írta volt Arthur Rimbaud-ról szóló versében:

"Kussolj anyádba vissza, te barom:

Ábelra merőleges vadállat."

.

"A magyar történelembe gazemberként fog bevonulni, egy szerencsétlen III. Richárdként, aki cselt vetett, de rajta vesztett" - írja Gyurcsány Ferenc utódjáról, Orbán Viktor miniszterelnökről a Facebookon.

Gyurcsánynak ma lehetősége volt elolvasni - egyedül, ügyvéd jelenléte nélkül - a mentelmi jogát felfüggeszteni kérő ügyészségi beadványt a parlamentben. Másolatot nem készíthetett, talán nem is jegyzetelhetett.

Teljes egészében idézem a facebookos bejegyzését, amelyet "Brigantik" címmel adott közzé:

"Ma délután megnéztem a Legfőbb Ügyészség által a Parlamentnek benyújtott iratokat.

Először tényszerűen:

1. 2011. áprilisában Polt Péter a Parlamenthez fordult, hogy adják ki mentelmi jogomat, mert az ügyészség hivatali visszaéléssel kíván meggyanúsítani.
2. Polt állítása szerint, amikor 2008. májusában a Parlamentben hivatalosan találkoztam a Sukoróra tervezett beruházás befektetőivel és a találkozó végén beruházás támogatásáról biztosítottam őket, akkor én végül is döntöttem arról, hogy támogatom a befektetők által kezdeményezett ingatlancserét, mi több, konkrét döntést is hoztam a konkrét ingatlancseréről, ezzel viszont túlléptem a hatáskörömet, tehát visszaéltem hivatali hatalmammal.
3. A Mentelmi Bizottság a Legfőbb Ügyész beadványát nem találta megalapozottnak, ezért hat különböző iratcsomag megküldését igényelte ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzon az üggyel. A Bizottság nem kért rendkívüli dolgokat: jegyzőkönyveket, kormányzati anyagokat.
4. Polt Péter kemény hangú, kioktató levélben visszautasította a Mentelmi Bizottság igényét.
5. A Bizottságnak sem kellett több, újabb levélben azt írta Polt Péternek, hogy márpedig követelik a kért anyagok átadást.
6. Polt 2011. július elején a hat iratcsomagból egyet, az ingatlancsere érvénytelenítése tárgyában folyó polgári per tárgyalási jegyzőkönyveit végül megküldte a Bizottságnak, de a maradék öt iratcsomag átadását visszautasította.
7. Ma átolvastam a Legfőbb Ügyész és a Mentelmi Bizottság közötti levelezést. Mint kiderült, a Bizottság és elnöke júliusig nagyon karakán módon viselkedett.
8. Aztán elolvastam a Legfőbb Ügyészség által átküldött jegyzőkönyveket is. Ezek a tervezett ingatlancsere érvénytelenítése céljából a Bajnai kormány által indított polgári peres eljárás dokumentumai.
9. A bíróság vagy tucatnyi tanút hallgatott meg eddig. Egy sor, az én gyanúsításom tekintetében nem érdekes részletkérdésről faggatták őket. Ezeken túlmenően minden tanút hosszasan nyaggattak arról, hogy mi történt azon a bizonyos miniszterelnöki találkozón. Jegyezzük meg, hogy ez egyébként teljesen érdektelen a per tárgya szempontjából, de a bírót láthatóan nagyon izgatta, hogy  mi történhetett a Parlamentben 2008. májusában.
10. A tanuk, a jegyzőkönyvek szerint kivétel nélkül az mondták, hogy semmilyen döntés nem született azon a találkozón. A miniszterelnök megkérdezte, hogy jogszerű-e a földcsere, és lehet-e koncessziót kiírni egy casino üzemeltetésére. És miután minden kormányzati szereplő igennel válaszolt, azt mondta, hogy örülünk egy ilyen nagy beruházásnak, és mindenki tegye a dolgát a jogszabályokban előírtak szerint.
11. Nincs egyetlen tanú sem, aki azt mondaná, hogy a miniszterelnöki összefoglalót döntésként értelmezte volna. Senki nem állítja, hogy a találkozót követően akár egyetlen alkalommal tájékoztatást kértem volna az ügyről, mi több, sürgettem volna a döntést, vagy bárkit kértem volna annak támogatására.

Miután tehát a Legfőbb Ügyész nem adta át a Mentelmi Bizottság által kért dokumentumok összességét, amit meg átadott, az kifejezetten cáfolja Polt állítását, miszerint én konkrét döntést hoztam azon a találkozón, adódik a kérdés: mi a csuda bírta arra a Mentelmi Bizottság elnökét, hogy korábbi meggyőződését sutba vetve most már tárgyalásra alkalmasnak látja Polt előterjesztését. De erre a kérdésre én most nem is akarok válaszolni.

Ami meg a lényeget illeti: ez egy ocsmány koncepciós ügy. Először találtak bűnöst – ez most én lennék – és ehhez keresnek bűnt. Nagy összeesküvést nem tudtak kreálni, ez már nem Rákosi korszaka. Be kell érni kevesebbel. Polt teljesíteni akar, ha az én meggyanúsításom volt kinevezésének feltétele, akkor ő most teljesít. Silány ember. Ha majd egyszer nem lesz főügyész, utálni fogja magát. Sajnálni fogom, harag és megvetés nélkül.

Ami meg Orbánt illeti: azt hiszi, hogy ilyen fenyegetéssel eltántoríthat attól, hogy megvessem mindenét, egész politikusi lényét és politikáját? Ugyan. Kisfiú ő ahhoz. A magyar történelembe gazemberként fog bevonulni, egy szerencsétlen III. Richárdként, aki cselt vetett, de rajta vesztett. Hogy közben esetleg engem becsukat? Ugyan! Mit számít? Egyszer annak is vége lesz, és erősebben, bölcsebben jövök ki, mint ahogy bementem.

A franc se akar mártír lenni. Ki akar becsukva lenni? Én nem. De minden pátosz nélkül mondom, nyugodtan vállalom sorsomat ezekkel a brigantikkal szemben. Ármányuk nem fog rajtam."

Alighogy megjelent a médiában a képes hír a Rogán Antall vezette belváros-lipótvárosi önkormányzat polgármesteri hivatalának "alaptörvény-asztaláról" - a helyről, ahol az istenadta nép megcsodálhatja az új, kevésbé demokratikus alkotmányt -, működésbe lépett a ballib Zorrója, és kifejezte véleményét a fideszista alaptörvényről.

Az ismert ügyvéd véleménye többé-kevésbé egybecseng a falra kiakasztható NENYI-ről alkotottal - lásd még a kaszinótojás címszónál -, világos és egyértelmű.

Sokféleképpen lehet kifejezni egy-egy véleményt. Például beszéddel és írással, falragasszal, utcai tüntetéssel, kordonbontással.... A ballib Zorrója ezúttal Globus Ketchuppal fejezte ki magát.

És egy kicsit engem is.

Értjük egymást?

Na ebből elég, itt túl büdös van, és miközben Európa gazdasága végre kikapaszkodik a gazdasági válságból, és a nyugati demokrácia, a szabadság birodalma fellendülés előtt áll, ezek még mindig megszorítanak átszerveznek, parttalanná teszik a nyomort.

Őt most már hagyják békén. Ne belőle próbáljon megélni, gazdagokat gazdagítani, sokmilliárdos médiákat fenntartani, népet hülyíteni az Orbán-kormány.

Nem bírta tovább a szívatást, feladta. Úgy döntött, hogy sok év után elhagyja az országot. Még összeszedegeti a cuccait, csomagol, aztán elköltözik a Hell. A haverjával együtt. Isten veletek, magyarok.

Mi, magyar demokraták felemeljük szavunkat A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló, 2011. július 12-én elfogadott 2011. évi C. törvény ellen.

A törvény

- felhatalmazza az államot, hogy vizsgálat alá vonja az egyházi státusra igényt tartó vallásfelekezetek hitelveit, ezzel durván megsérti az állam és az egyház szétválasztásának elvét;

- politikai döntéssel különböző jogállású osztályokba sorolja a vallási közösségeket, sértve a felekezeti egyenlőség elvét és a diszkrimináció tilalmát;

- az egyházként korábban már elismert vallásfelekezetek törvényes egyházi státuszának el nem ismerésével szerzett jogot sért;

- a bírósági bejegyzés helyett a törvényhozásra bízza valamely közösség egyházként való elismerését, ezzel megsérti a hatalmi ágak elválasztásának elvét, és azt az alapvető jogelvet, mely szerint a törvényhozó egyedi ügyekben nem dönthet, az általa alkotott törvény alkalmazásáról;

- elutasító döntés esetén nem biztosít jogorvoslatot, sértve a jogállamiság alapelveit.

A demokratikus jogállam világszerte elismert és ez ideig a Magyar Köztársaság által is tiszteletben tartott alapelvei olyan törvényt kívánnak, mely

- az egyházak nyilvántartásba vételét a bíróság hatáskörébe utalja;

- nem köti sem húsz év egyesületként való megelőző működéséhez, sem ezer tag személyi adatokkal igazolt meglétéhez az egyházként való bejegyzést, mivel (utóbbi esetében különösen is) ezzel veszélyeztetné a hit és meggyőződés kinyilvánításának és az attól való tartózkodásnak az alapvető jogát;

- valamennyi korábban már elismert egyház státuszát érintetlenül hagyja, illetve megerősíti;

- a végrehajtó hatalom által egyházi minőségükben megkérdőjelezett közösségek, felekezetek helyzetének tisztázását tisztességes és a jogorvoslathoz való jogot maradéktalanul biztosító bírói eljáráshoz köti;

- nemcsak általános frázisokban ismeri el, hanem rendelkezéseiben is tiszteletben tartja az egyházakhoz és felekezetekhez nem kötődő, de hívő, valamint a vallásos hitet elutasító polgártársaink lelkiismereti szabadságát.

Csatlakozom (itt lehet csatlakozni)

Iványi Gábor (lelkész), Kis János (filozófus), dr. Majsai Tamás (református lelkész, theológiai tanár), Donáth László (a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség lelkésze), dr. Raj Ferenc (rabbi, történész), Dés László (zeneszerző, előadóművész), Vásárhelyi Mária (szociológus), Fellegi Ádám (zongoraművész), Tarr Béla (filmrendező), Ludassy Mária (filozófiatörténész), Karafiáth Orsolya (költő, publicista), Majtényi László (jogász), Parti Nagy Lajos (író), Radnóti Sándor (filozófus), Wildmann János (rk. teológus, az Egyházfórum főszerkesztője), Závada Pál (író), dr. Samu István (orvos), Mink Júlia (jogász), Halmai Gábor (egyetemi tanár), Jeney Zoltán (zeneszerző, egyetemi tanár), Fekete László (főkántor), Vasáros András (IT rendszergazda), Balogh Anna (középiskolai tanár), Balogh Antal (politikai szakértő), Ónodi István (közgazdász-lelkész), Mink Júlia (jogász), Bedő István (újságíró, szerkesztő), Papp József (oktatástechnikus), Pécsi Vera (gazdaságtörténész), Csákó Mihály, szociológus (szociológus), Radomir Mária (teológushallgató), Dezsényi Katalin (szerkesztő, műfordító), Balatoni Péter (zongoraművész), Sallai Éva (munkaügyi előadó), Gulyás József (kutató), Fülep Sándorné (nyugdijas mérnök), Kalina Yvette (tanár), Szász István (újságíró), Cserba Julia (műkritikus), Sárhelyi György (tervezőszerkesztő), Kovács László (ügyvezető), Cserba Janos (kozgazdasz), Andrassew Iván (író, hírlapíró), B. Nagy Anikó (művészettörténész), kertész péter (újságíró), Boldizsár Gábor (nyugdíjas), kertész erzsébet (szociális munkás), Rideg Mária (Főiskolai hallgató), kertész endre (csellóművész), Flaskár Melinda (Phd hallgató), kertész dávid (angoltanár), Gáspár Zsuzsa (szerkesztő), Skuczi Roland (elemző), Kéry Zsuzsanna (szociális munkás hallgató), Lángh Júlia (újságíró), Sós István (IT projektmanager), Murányi István (szociológus), Trencsényi László (tanár), Ervin Rosenberg (műfordító), Rév András (közgazda), Pajor Alex (eladó), St.Turba Tamás (sztrájkőr), Somlai Péter (szociológus), Erdélyi Ágnes (filozófus), Sós Vilmos (filozófus), dr. Solt János (okl. vegyész), Kenedi János (kritikus), dr. Mályiné Rubé Katalin (bölcsész, romológus,közoktatási szakértő), Marin Enikő (középiskolai tanár), Jónás Miklós (lelkész), Nyíri András (rokinyugi, könyvész), Szilárd József (főisk. adjuktus), Papp Éva (szociális segítő ), Breuer Katalin (jogász), Vető János (képzőművész), Kovács József (teológus), Nagy Ágnes Dorka (iparművész), Hodosán Róza (szociológus), Magyar Bálint (szociológus), Kálmán C. György (irodalmár), Szegő Péter (újságíró), Dulai Roland (lelkész), Nádas Artúr (matematikus), Szilágyi Sándor (fotóművészeti író), Németh Tihamér (lelkész), Török Monika (újságíró), Kovács Éva (pszichológus), Tomka Márta (háztartásbeli), Trócsányi Anna (igazgató, pedagógia szakos előadó), Rainer M. János (történész), Palugyay Anna (jogász hallgató), Palugyay Márta (óvodapedagógus hallgató), Palugyay Lilla (környezetmérnök hallgató), Szalai Jenő Norbert (közgazdász), Kaló Attila (szociális munkás, családterapeuta-jelölt), Szabó Ildikó (lelkész), Penziás Ágnes (logopédus-gyógypedagógus), Nagy Zoltán (nyugdíjas, szociológus, orientalista, idegenvezető, etc.), Csőke András (vámügyintéző), Miháltz István (építészmérnök, tervező), dr. Votisky Péter (orvos), Erdélyi Katalin (könyvelő), Tomka Pál (építőmérnök), Kálmánczhelyi Gábor Zoltán (bölcsész), Molnár Gábor (pszichológus), Haász Erzsébet (könyvtáros), Róna Erzsébet (orvos), SI-LA-GI (kepzömuvesz ), Júlia Péteri Paksiné (könyvtáros), dr. Solt Jánosné (fordító), Marton Adrien (szocialis munkas), Vadászi Ilona (nyugdijas lelkész), Hajósi Virág (vállalkozó), dr. Újhelyi Gabriella (nyugdíjas), Fábián Éva (nyugdijas jogtanácsos), László Éva (vállalkozó), Fried Erika (újságíró), Janicsekné Ádám Györgyi (nyugdíjas), Donka Bernadett (szociális munkás), Kecseti Emma (beszédfejlesztő), Sakadi Péter (grafikusművész), Bánk Judit (dekortőr), Hell István (újságíró), Horváth Edit (tanárnő), Stefán Józsefné (nyugdíjas), Börzsönyi Erika (könyvtáros, író), Tarján András (tanár), Forgács Péter (álló- és mozgókép készítő), Antal István (segédtechnikus), Gál Ilona (nyugdíjas),Szabóné Farók Éva (alkalmazott), Dallos Ferenc (nyugdíjas), Vadászi Ilona (nyugdíjas lelkész), Iványi Miklós (lelkész), dr.Töreky Gábor (építészmérnök)...

Kuncze Gábor, a Hit Gyülekezete tulajdonában lévő ATV népszerű műsorának, a Kommentárnak a nem kevésbé népszerű - és mint volt politikus, felkészült, tájékozott - műsorvezetője a Facebookon jelentette be ismerőseinek: "A televízió döntése értelmében a Kommentár című műsor megszűnt. Mindenkinek köszönet, aki figyelemmel kísérte az adásokat, azoknak külön is, akik megjegyzéseikkel segítették munkámat. Barátsággal: Kuncze Gábor."

Hogy miért szüntet meg az ATV egy népszerű műsort, amely viszonylagos nézettséget, ergo némi pénzmagot is hozhat a konyhára, azt nem tudhatjuk. Csak találgathatunk.

Az illető televízió vezetőinek a nagy hőségben hirtelen - és egymással szinkronban - elment az eszük. Ha így történt, az hamarosan reparálható: holnap már - záporok, zivatarok kíséretében - némi enyhülésre, hűvösebb időre számíthatunk. És akkor visszajön a médiairányítók esze.

Az is lehet, hogy nem az ATV vezetőinek az esze ment el, hanem Kunczéé. Talán kitört rajta a dementia praecox, az eddig lappangó korai elhülyülés, zavarosan, érthetetlenül, beszédhibásan kezdett beszélni, összetévesztette Orbán Viktort a Kárpátok Géniuszával, vagy valami ilyesmi. Előfordulhat... Kuncze nélkül pedig semmit sem ér a Kommentár...

Ahogy a kormánypárti napilap jegyzetírója mondja: én nem tudom...

Talán nem tartozik ide, de tény, hogy éppen ezekben a hónapokban derült ki: a Fidesz újraértelmezi a vallásszabadságot, és egyházak tucatjait törli az egyenrangú felekezet közül. Több keresztény kisegyházon kívül a buddhisták, a muzulmánok és mások is megszűnnek "bevett felekezetek" lenni. A jövőben egy minisztériumban (l. még: Állami Egyházügyi Hivatal) döntenek majd arról, melyik felekezet a "bevett" - értsd: hitéleti támogatásban részesülő -, és melyik nem. Cuius regio, eius religio.

Sokak meglepetésére a korábban hol az SZDSZ-nek, hol az MSZP-nek kampányoló Hit Gyülekezete is a "történelmi" - bevett - egyházak közé került. A jövőben ők sem ingyen, hanem pénzért - az állam adóbevételeiből - imádkoznak majd. A kufárok beköltöznek - a katolikus, református és más protekciós egyházakhoz hasonlóan - a Hit Gyülekezete imaházaiba is - ad maioram gloriam Dei. Amíg csak ki nem korbácsolja őket onnan Valaki.

Persze Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, a kufáregyházakat előtte bizonyosan megkeresték Orbán Viktor kutyái. És kértek tőlük valamit.

Schiffer András frakcióvezető úrnak

Lehet Más a Politika

Tisztelt Frakcióvezető Úr!

Az Ön feljelentése alapján az ügyészség büntető eljárást indított Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök ellen. Ennek lefolytatásához kéri most a nyomozó hatóság a volt miniszterelnök mentelmi jogának felfüggesztését. Bizonyára emlékszik azokra a nyilatkozatokra, amelyekben a Fidesz több vezetője – Kövér László, Lázár János – megelőlegezte Gyurcsány börtönbe juttatását. Nyilván az sem kerülte el a figyelmét, hogy időközben a Fidesz bizalmi embere került az ügyészség élére, és a fideszes többség által elfogadott alaptörvény megszünteti a bíróságok függetlenségének garanciáit. Mára olyan helyzet alakult ki, amikor Orbán Viktor politikai ellenfele nem számíthat sem a nyomozati szervek, sem az igazságszolgáltatás elfogulatlan eljárására.

Ön feljelentését arra alapozta, hogy mivel a tervezett beruházást kiemeltté nyilvánító rendelet tervezete nem került fel előzetesen az internetre, és nem végeztek hatásvizsgálatot, így megvalósult a hivatali hatalommal való visszaélés tényállása.Szembetűnő, hogy Ön a jelenlegi miniszterelnök vagy kormányának tagjai ellen nem tett hasonló feljelentést. Hadd emlékeztessük arra, hogy például az egykulcsos személyi jövedelemadót és a különadókat bevezető adótörvény illetve a magánnyugdíj-rendszert felszámoló törvény tervezete sem került előre nyilvánosságra az interneten, nem volt mód társadalmi részvételre, s azokról sem végeztek hatásvizsgálatokat. Ugyanakkor – a sukorói fejlesztésre vonatkozó rendelettől eltérően – ezek esetében kimutatható az előnyszerzés illetve indokolatlan hátrány okozása, ami a hivatali hatalommal való visszaélés nélkülözhetetlen tényállási eleme. Ön e törvények benyújtásával kapcsolatban mégsem tett feljelentést Orbán Viktor miniszterelnök vagy Matolcsy György, az előterjesztő miniszter ellen.

Tisztelt Frakcióvezető úr! Ha nem kíván egy koncepciós eljárás előkészítésének részesévé válni, ha nem akarja, hogy az Ön neve is összeforrjon a jogállami normákat sárba tipró bosszúhadjárattal, akkor azt javasoljuk, hogy még mielőtt az Országgyűlés szavazna Gyurcsány Ferenc képviselő mentelmi jogának felfüggesztéséről, vonja vissza feljelentését!

Bauer Tamás, Márton László, Vitányi Iván, a Magyar Demokratikus Charta szóvivői